Ausztria Régiói Térképen
A Nézz madárnak! -sorozat harmadik részében a rengetegbe térünk vissza. A tavi kiruccanás után Csemi, a kis csuszka izgatottan várja a tisztás fölött repkedő szentjánosbogarak villódzó táncát. Természetesen ezúttal is vele tartanak legjobb barátai: Reni, a zöldike és Márton, a mókus is. A jóbarátok számtalan újabb kalandba keverednek, sok régi és új ismerőssel találkoznak, de még azt is megtudhatjuk, hogy néha nem félelmetes az, amit először annak gondoltunk. Ha kíváncsiak vagytok a részletekre, lapozásra fel! A Nézz madárnak! könyvek szereplőinek nagy része beleröppent-beleugrott ebbe a 32 oldalas színezőbe! Csemi, a csuszka, Reni, a zöldike és Márton, a mókus már nagyon várják, hogy szorgos kis kezecskék életre keltsék őket színes ceruzák vagy festék segítségével. Remek szórakozás még a nagyobbaknak is! Csuszkamama és Csuszkapapa Csemi, Csipi, Csöpi – a kis csuszka testvérek Márton – vörös mókus Flórián – erdei fülesbagoly Gerda – tövisszúró gébics Hugó és Helena – hattyúk Vaddisznómama és Csöpp Itt a harmadik rész!
Nagy szerencsémre ebben a könyvek rajzolója, Böröcz Krisztián is partner volt, hiszen ő sem szeretett volna rózsaszín macskákkal vagy lila kutyákkal illusztrált könyvet. A megjelenés után több biológus, erdész és biológiatanár is gratulált, hogy milyen természethű a leírás és az illuszráció is – ez Krisztiánnal közös sikerünk. Nagyon boldog vagyok, hogy sokan szeretik kis hőseimet, és remélem, mind többen tartanak velem a sorozat további részeiben is! A Rajzoló Böröcz Krisztiánnak hívnak. Veszprémben születtem, és életem nagy részét ott éltem le. Amióta az eszemet tudom, mindig is rajzoltam. Mintha papírral és ceruzával a kezemben jöttem volna a világra. Ugyan mindig is fontos volt számomra a művészet, de tanulmányaimat sohasem ez irányban folytattam. Már általános iskolában is rajz tagozat helyett testnevelésre iratkoztam be, mert úgy gondoltam, hogy a rajzolás már amúgy is része az életemnek, ezért más területeken kell fejlesztenem magam. Majd a középiskolát úgy választottam, hogy egy művészeti iskola helyett informatikára jelentkeztem, mert akkoriban játékfejlesztéssel szerettem volna foglalkozni és abban reménykedtem, hogy így ehhez közelebb juthatok.