Ausztria Régiói Térképen
Nehéz volna eltúlozni a Nagy-korallzátony jelentőségét, nem véletlenül került fel már 1981-ben az UNESCO világörökségi listájára. A Nagy-korallzátony egy részlete az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2A műholdjának képén, 2017. április 1-jén. ( Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3. 0 IGO) A korallzátonyokra világszerte nehéz idők járnak a földi klíma folyamatos melegedése miatt. Az egyik, a világűrből, távérzékelő műholdak felvételei segítségével is megfigyelhető jelenség a korall kifehéredése. A túl magas vízhőmérséklet, illetve a szennyeződések nem kedveznek a korallpolipokkal szimbiózisban élő algáknak. Ezeknek az apró növényi organizmusoknak a szerepe ugyanakkor alapvető fontosságú, hiszen a sekély vízben a napfény hatására fotoszintézis útján oxigént állítanak elő, ami a korallpolipok túléléséhez nélkülözhetetlen. A fehéredő korallzátonyok pusztulást jeleznek, ami közvetve, a természetes egyensúly megbomlása révén a turizmusra és a halászatra is kihat.
(Hozzáférés: 2014. április 30. ) ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9. ) ↑ a b SNAC (angol nyelven). ) ↑ a b Who Named It? (angol nyelven). ) ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кеннон Уолтер Брэдфорд, 2015. szeptember 27. ↑ Brockhaus (német nyelven). ) Források [ szerkesztés] Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997.
Mindkét kimenetelt követően újból besötétedik a korallzátony, de nem mindegy, hogy az algák a már elpusztult korallokat fedik-e be, vagy helyreáll a kényes szimbiózis. A Sentinel-2 felvételeken idén februárban egyes helyeken kifehéredést detektáltak, amit két egymás utáni mérés is megerősített. A jelenség kb. 10 napon át tartott. Önmagában a műholdfelvételek alapján nem könnyű megmondani, hogy a színváltozás oka valóban a korallfehéredés jelensége volt, ehhez megerősítő helyszíni megfigyeléseket is végeztek. Sajnos a mostani esetben beigazolódott, hogy ahol a műholdképek alapján gyanították, ott valóban jelentősen károsodott a korall, csak egyes korallpolipfajoknak sikerült átvészelniük a megpróbáltatást. A műholdas megfigyelések jelentősége, hogy a világ számos korallzátonyánál a rendszeres helyszíni, búvárok bevetésével történő, vagy repülőgépes vizsgálatokra egyszerűen nincs lehetőség. A Sentinel-2 műholdpáros új lehetőségeket kínál a kutatóknak. Az ESA Sen2Coral projektje keretében most fejlesztett számítógépes eljárást még az év vége előtt szabadon hozzáférhetővé teszik minden szakember számára.
Óriáskorallt találtak a kutatók Tengerkutatók 120 év óta először felfedeztek egy eddig ismeretlen, önmagában álló óriási korallképződményt az ausztráliai Nagy-korallzátonyon. Találtak egy korallfajt, amely jól érzi magát a felmelegedő vízben A tengerbiológusok szerint az Arab- és a Sínai-félsziget között fekvő Akabai-öbölben élő korallok rezisztensek a vízhőmérséklet emelkedésével szemben. A legfrissebb kutatási eredmények felcsillantják a reményt, hogy miközben az éghajlatváltozás miatt az egyenlítői zátonyokon élő virágállatok száma közel 85 százalékkal csökkent az elmúlt 40 évben, a megmaradt telepek talán mégis fenn tudnak maradni a klímaváltozás viszontagságai között. Kiderült, hogy valódi teknősparadicsom a sziget Az ausztrál Raine-szigeten él a közönséges levesteknősök (Chelonia mydas) legnagyobb kolóniája. Egy új felmérés szerint azonban számukat korábban alábecsülték, csaknem kétszer annyian is lehetnek, mint eddig gondolták. Felhők segítségével akarják hűteni az óceánt Az óceán vízének melegedése miatt minden idők legnagyobb kiterjedésű korallfehéredése sújtja az ausztrál Nagy-korallzátonyt, ezért ausztrál tudósok nagyszabású próbálkozásba kezdtek az óceánvíz lehűtésére: kifehérítik a térségben lévő felhőket.